Edward Bach angol orvos 1930-as években dolgozta ki a 38 növényből álló Bach-virágterápiát, mely azóta világszerte ismert és elterjedt. Edward Bach az embereket önmagukkal szembeni felelősségre szólítja fel. Rámutat, hogy minden ember magában hordja saját gyógyírjait.
Minden betegség mögött a félelmeink, aggodalmaink, kapzsiságunk, vágyaink és ellenszenveink állnak. A gyógynövények meggyógyítják félelmeinket, aggodalmainkat, gondjainkat, hiányosságainkat és hibáinkat. Ezeket kell megkeresni és meggyógyítani magunkban, ezáltal szabadulhatunk meg a betegségtől, amitől szenvedünk.
A Bach-virágterápia célkitűzése a lelki harmónia megteremtése, így minél jobban kibontakozhat és stabilizálódhat a személyiség. Ennek közvetett hatása a nagyobb ellenálló képesség a lelki zavarokkal és a lelki problémákon alapuló testi zavarokkal szemben.
A Bach-virágeszenciák nem materiális, hanem szubtilis impulzusok. Specifikus, magas frekvencia információit közvetítik, amelyek a lelki öngyógyító erőket serkentik. A Bach-virágeszenciák mellékhatásoktól mentesek, és összeférnek más terápiaformákkal.
A természetgyógyászat szemszögéből a Bach-virágterápia lelki problémákból kivezető és áthangoló terápiának mondható. Ahogy a fizikai anyagcseresalakok, tehát a helytelen táplálkozás maradványai megterhelik és megbetegítik emésztőrendszerünket, a lelki anyagcseresalakok (pszichotoxinok, lelki mérgek) is akadályozzák lelki anyagcserénket a benyomások és ingerimpulzusok megfelelő feldolgozásánál. Ezek a lelki anyagcseresalakok a Bach-cseppek szedése révén szertefoszlanak vagy transzformálódnak, így lehetővé válik a lelki áthangolódás vagy a harmónia helyreállítása és ezen keresztül a visszacsatlakozás a lelki és testi öngyógyító erőkhöz.
A személyre szabott keverék összeállításához, a megfelelő esszenciák kiválasztása kineziolgiai izomteszteléssel történik.
(Felhasznált irodalom: Mechthild Scheffer- Az eredeti Bach-virágterápia)